Sri Vallabhacharya

Sri Vallabhacharya

Om Vishnupad 108 Tridandi Swami Sri Srimat Bhakti Sravan Tirtha Goswami Maharaj ki Jai !!

A 12. századtól a 16. századig Indiában a bhakti reneszánsza következett be, amelyben a vaisnavizmus öt nagy iskolája alakult ki.

Mindegyik iskolát az öt nagy szent, Sri Ramanuja, Sri Madhvacharya, Sri Nimbarka, Sri Vallabhacharya és Sri Krishna Chaitanya valamelyike alapította.

A Pushti Marg, Shri Vallabhacharya “Kegyelem Útja” egyike ennek az ötnek, és ma emberek tízmilliói követik, főként Észak- és Nyugat-Indiából. Ez az iskola egyedülálló a vaisnavizmuson belül a suddhadvaita, vagyis a “tiszta nem-dualizmus” filozófiája miatt. A vaisnava, Krisna-imádó hagyományok közül csak ez a hagyomány tanítja, hogy Krisna minden, és minden Krisna.

Vallabhacharya suddhadvaitája megerősíti a világ létezését, igaznak, tisztának és örömtelinek tartja, és nem különül el az Istentől. Ez a nem-dualizmus különbözik Adi Shankara ismertebb “advaitájától”, amely tagadja a világ létezését.

A Pushti Marg abban különbözik Sri Madhva dualizmusától, hogy azt állítja, hogy a lelkek egyek Istennel, és hogy Brahman három tulajdonsága – örökkévalóság, intelligencia és boldogság (sat-chit-ananda) – az egyéni lélek tulajdonságai is.

Shri Vallabhacharya szintén különbözött Ramanujától, aki azt tanította, hogy bár valóban minden egy Istennel, mégis valódi különbségek vannak Isten, az egyéni lelkek és a világ között.

A Kegyelem ösvényén járó bhakták mindig is különböző kifinomult érzékenységükkel ünnepelték Shri Krsna jelenlétének nektárját. Ez az ösvény a törekvés nélküli lelki út, és Shri Vallabhacharya azt tanította, hogy az eszközt és a célt egynek kell tekinteni.

A megvalósítás minden szintje az isteni lila (játék) része, és Shri Krsna a szertartások mestere. Ezért az eredmény mindig tökéletes. A Kegyelem Ösvénye mindent Krsnának és csak Krsnát lát.

Mivel az illúzió vagy májá egyszerűen az érzékelés tárgya, a világ minden tárgya és maga a világ valójában hibátlan. Ez egy tiszta nem-dualista ösvény, amely egy pozitív és odaadó világképet foglal magában, ahol a teremtést Isten tökéletes megnyilvánulásának tekintik.

Maya csak akkor keletkezik, ha a világot nem helyesen ismerjük meg. Az áldott bhakta a Shri Rádhának és Shri Krsnának végzett szeretetteljes odaadó szolgálaton kívül nem megszállottja a felszabadulásnak vagy a jóga bármely más formájának.

Shri Vallabhacharya, akit követői szeretettel Mahaprabhujinak (Nagy Lény) neveznek, 1479-ben született Lakshman Bhatt, egy dél-indiai Telugu Brahmin fiaként. Lakshman Bhatt ősei sok védikus szoma-jagnát végeztek, és az Úr Krsna megjelent Lakshman Bhatt álmában, és bejelentette, hogy megjelenik a családjukban, amikor Lakshman befejezi a századik áldozatot.

Nem sokkal később a felesége, Ellamagaaru terhes lett. Abban az időben Banaraszban éltek, de egy közelgő muszlim támadás miatt kénytelenek voltak elhagyni azt. A Madhya Pradeshban található Champaranya erdejében Ellamagaaru egy halva született fiúgyermeket szült.

Szomorúan helyezte a csecsemő testét egy fa üregébe. Ahogy haladtak az ösvényen, mindketten egy dallamos hangot hallottak, amely azt mondta: “Miért mentek? Én itt vagyok.”

Máris visszatértek a fához, ahol a fiukat élve találták, és örömmel játszott az őt körülvevő tűzkörben. Az anya átlépett a lángoló körön, és magához vette a fiát.

A tűz eleme fontos szerepet játszott Shri Vallabhacharya egész életében. Őt Agni, vagyis a tűz megtestesülésének tekintik (Shri Krishna arcáról). A tűz a beszéd devata (istenség) is, ezért Vaka Patinak, a beszéd urának nevezik.

A Shri Subodhini, Anubhasya és számos más áhítatos és védikus művében található híres tanításai megvilágították a Shrimad Bhagavatam, a központi vaisnava szentírás, valamint különböző védikus szövegek belső jelentését.

Nemcsak Shri Rádhá és Shri Krsna belső szépségét testesítette meg, hanem tökéletes tanúja volt liláiknak (a Shrimat Bhagavatamban elbeszélt isteni sportjaiknak). Elérése ritka felhatalmazásokat tett lehetővé, amelyeket odaadó tanításain keresztül adtak és adnak tovább.

Vallabacharya élete maga is egy lila volt. Gyermekként elsajátította az összes szentírást. Tízéves korában elhatározta, hogy zarándoklatra megy. Bár édesanyját elkeserítette a kérése, látta az elszántságát, és végül beleegyezett.

Egy éjszaka, amikor megállt pihenni a kelet-közép-indiai Jarkhanda sűrű erdejében, az Úr Krsna megjelent neki, és azt mondta: “Várlak téged. Gyere a Govardhan-hegyre, és végezd el a szevámat.”

Shri Vallabhacharya elment a Vrindavan melletti Govardhan-hegyre (ahol az Úr Krsna gyermekként élt), és létrehozta Shri Nathji szeváját. Abban az időben a templom egy egyszerű, téglából és sárból készült építmény volt. Később elintézte, hogy egy kőtemplomot építsenek.

Az ottani istenség, Shri Nathji 1669-ig tartózkodott ott, amikor a növekvő muszlim ellenségeskedés miatt, amelyben számos templomot leromboltak, titokban áthelyezték a rádzsasztáni Nathdwarába.

Ahol Shri Nathji ma is tartózkodik, ott Rajasthanban egy nagy, új templomot építettek egy rádzsasztáni király palotájának mintájára. Ma, annak nyüzsgő darshan-termeiben Shri Krsna imádatának, vagyis a seva-nak kifinomult módjait tekinthetjük meg.”

A Puszti Marga tulajdonképpen Shri Vishnu Swami ősi bhakti-vonalának folytatása. Azt mondják, hogy Shri Vishnu Swami megvárta Shri Vallabhacharya megjelenését, hogy átadja neki a vonalat. Miután ez megtörtént, Shri Vishnu Swami elment az örök hajlékba.

A Vallabh-vonal is a Rudra vonalából származik. A rudra szó szó szerint azt jelenti, hogy “sírni”. Shri Vallabhacharya intenzív szeretetének útja tartalmazza azoknak a könnyeknek a lényegét, amelyeket a Gopik, Brij áldott fejőlányai ontottak, miközben szeretett Uruk jelenlétét keresték Vrindávan bugyraiban.

Sri Vallabhacharya számos zarándoklatot vállalt szerte Indiában, hogy tanítsa Shri Krishna iránti feltétel nélküli, nem-dualista, tisztán kegyelemmel teli odaadását. Azt tanította, hogy az imádat legmagasabb formája, ha valaki otthonában, a teljes odaadás szeretetteljes hangulatában szolgálja Shri Krsnát.

Áhítatos mozgalma gyorsan elterjedt Nyugat-India nagy részén. Vonaltartói és követői ma főként Rádzsasztánban, Uttar Pradesben és Gudzsarátban élnek. A legnagyobb koncentráció Mumbaiban található.

Az odaadás az eszköz és a cél

Shri Vallabhacharya hangsúlyozta, hogy az odaadó gyakorlatot az ember otthonában kell végezni, és ez az egyik oka annak, hogy a Kegyelem Ösvénye szinte teljes egészében a háztulajdonosok vonala maradt.

A bhakta kötelessége, hogy tisztelje Shri Krsnát, mint a Gokul Urát, a Legfelsőbb Brahmant (Istent), és mint családtagját is. Mindig bhávával, a feltétel nélküli szeretetteljes hozzáállással kell Őt szolgálni.

Shri Vallabhacharya azt tanította, hogy az odaadás úgy tökéletesedik, ha az ember a testét, a vagyonát és az elméjét-szívét felajánlja az Áldott Úrnak. Az odaadásnak ebben az állapotában fejlődik ki az igazi lemondás.

Shri Vallabhacharya úgy alakította tanításait, hogy illeszkedjen a világhoz, amely szerinte Shri Krishna tökéletes teremtménye. Shri Vallabhacharya a világot Shri Krsna játszóterének tekintette, és arra buzdította követőit, hogy a legmagasabb minőségű dolgokat ajánlják fel Neki.

Ez inspirálta a művészet, a zene és a költészet legjavát, hogy a Kegyelem Útja körül megjelenjen, és Shri Krsna egyértelműen válaszolni kezdett áldott bhaktáinak. Költők, művészek, írók, királyok, muszlim misztikusok, panditák és még néhány állat is bebocsátást nyert a Kegyelem Ösvényére, és élvezték az odaadás nektárját.

Az intenzív Rádhá-Krishna-imádat ezen útját korának legnagyobb költői, például Surdas és Paramandadas is felkarolták, akik énekeltek: “A nektár kiáradt Srí Krsna testéből, és Vrindávan felé rohant, ahol összeolvadt a Jamunával és a Braja Gopikkal. Még néhány csepp szétszóródott a három világban, de soha nem érintette azokat, akik csupán a karmában (cselekvésben) vagy a tudásban merültek el. Csak azokban marad meg, akik képesek megízlelni az isteni hangulatot.”

A gyakorlás témájában Shri Vallabhacharya tömören fogalmaz: “Srí Krsna elérése soha nem függhet semmilyen formulától. Srí Krsnát, aki raszarádzsa mahábhava, azok útját követve érhetjük el, akik már elérték Őt.”

És így a vrindáváni gópik, akik elérték Krsnát, az Ösvény kegyelemmel teli gurui. Azt is elmagyarázta, hogy ha Istent egy bizonyos formulával meg lehetne fogni, akkor az ilyen fogoly már nem lenne többé Isten.

Miután Krsna ellopta a vajat, anyja, Jaszóda csak akkor tudta megkötözni, amikor megengedte neki. Bár Brahmant nem lehet megkötözni, Shri Krsna megengedi, hogy bhaktái szeretetének zsinórjaival megkötözzék Őt. Shri Krsna válaszol az odaadásra, és ezért mondta Shri Maháprabhuji, hogy “Ő az Édesség Ura – madhuradipate .”

Lineage
Pushti Margot Shri Vallabhacharya fia, Shri Vitthalnathji (1516-1586) fejlesztette tovább és fokozta. Egyszer, amikor Shri Vallabhacharya zarándoklaton volt, az Úr Vitthal Pandharpurból (Krisna egyik formája) megjelent Shri Vallabhacharyának, és azt mondta neki, hogy nősüljön meg, hogy a fiaként jelenhessen meg.

Shri Vitthalnathji, Shri Vallabhacharya második fia lett ez az inkarnáció, és folytatta apja kegyelemmel teli hagyományát. Apának és fiának egyenként négy nagy költő-bhakta tanítványa volt, akiket együttesen Astha Chhap néven ismertek, közülük a leghíresebb Surdas volt.

Az Ashta Chhap mindannyian spontán komponált verseket énekeltek Shri Nathji, Shri Krishna ifjúkori alakja előtt, az Ő napjának nyolc darshan (megtekintési) időszaka alatt, ami a Pushti Marg odaadó rutinjának központi eleme.

Ez a nap az isteni gyermek napja körül forog, ahogyan az Vrindávanban volt. Az első időszak a mangala, amikor az Urat lágy énekkel ébresztik és reggelivel kínálják. A második időszakban, Shringarban, Őt tetőtől talpig feldíszítik.

A harmadikban, Gwala (“Pásztor”), tehénpásztorként tisztelik Őt. A negyedik darshan a Raja Bhoga, a nap legkiforrottabbja, amely azután kezdődik, hogy az Áldott Úr a társaival az erdőben elfogyasztotta ebédjét.

Azután egy szunyókálás után Krsna felébred az Uttaphan-periódusra. A Bhog darshanban, az ötödikben, gyümölcsöt kínálnak Neki az erdőben. A Sandhya az, amikor szürkületkor hazatér az erdőből a tehenekkel, és az utolsó darshan, a Shayan, az esti lilák és a lefekvés idejét mutatja be.

Az istentiszteletet emellett az évszakoknak megfelelően igazítják. A natdwar-i főtemplomban ezt a nyolc darshant és azok évszakonkénti változásait nagy odaadással és érzékenységgel tartják be.

Shri Vitthalnathji, más néven Sri Gusainji, apjához hasonlóan számos szanszkrit nyelvű művet írt az odaadásról, és a Kegyelem Útjának jelzőfényeként dicsérik. Hét fia volt, akiknek leszármazottai révén a vonal tanításai és beavatásai töretlen hagyományban folytatódtak.

A vonal jelenlegi vezetője a Nathdwara templomban lévő Tilkayat. Székhelye Shri Gusainji és legidősebb fia, Shri Giridharji közvetlen öröklésében van. A jelenlegi Tilkayat Goswami 108 Shri Dauji Maharadzsa.

Több mint 150 másik vonalbeli birtokos van, mind Shri Vallabhacharya közvetlen leszármazottai. A Vallabhacharya hagyomány fő templomai ma Gokulban, Banarasban (Uttar Pradeshban), Nathdwarában, Kamyavanban és Kankaroliban (Rajasthanban), valamint Barodában és Suratban (Gujaratban) találhatók.

Egyszer, amikor Shri Vallabhacharya Gokul szent városában tartózkodott, megjelent az Úr Krsna, és arra utasította, hogy a Brahma Sambandha mantra segítségével isteni lelkeket avatjon be a Pushti Margba. Ezt Shri Vallabhacharya közvetlen leszármazottja adja át a bhaktáknak. E felszentelés után a bhakta praszadából, Isten kegyelméből él. E beavatás után a bhaktát arra kötelezik, hogy naponta végezze az Úr imádatát.

Akbar és Shri Vitthalnathji
A Pushti Marg hagyományban Shri Vallabhacharyáról, Shri Vitthalnathjiról és tanítványaikról szóló történeteket naponta olvassák a követők. Az alábbi beszámoló az ösvény lüktetését adja meg.

Egyszer Akbar császár azt mondta a főminiszterének, Birbalnak, hogy menjen Vrindávanba, és kérdezze meg a szenteket, hogyan érheti el gyorsan Istent. A császár három napot adott miniszterének. A miniszter elment a szent földre, és sok kiváló vallásos emberrel beszélgetett, akik kifejtették különböző módszereiket. Amikor semmi olyat nem tudtak felmutatni, ami a császár tetszését elnyerte volna, a miniszter lehangoltan tért haza.

Amikor hűséges lánya tudomást szerzett apja helyzetéről, és arról, hogy milyen becsületveszteséggel kell szembenéznie, ha másnap találkozik Akbarral, azt tanácsolta neki: “Apám, miért aggódsz? Magyarázd el a császárnak, hogy te nem tudod neki közvetlenül megmondani a választ a kérdésére, de Shri Vitthalnathji majd megmondja.”

Másnap a miniszter azt mondta a császárnak, hogy a kérdését Shri Vitthalnathji fogja megoldani Gokulban. Akbar, aki alig várta, hogy leleplezze a legnagyobb rejtélyt, közönséges ruhába öltözött, és diszkréten elindult Gokulba.

Amikor megérkezett, Shri Vitthalnathjit a Yamuna folyó partján találta imádkozni. Felismerve a császárt, előrehívta. Akbar így szólt: “Azért jöttem ide, hogy megtudjam, hogyan láthatom Istent.”

Shri Vittalnathji így válaszolt: “Ugyanúgy látlak téged”. Ezután elmagyarázta: “Ó, emberek nagy uralkodója, hány őrnek, miniszternek és tanácsadónak kellene megfelelnem, hogy egy olyan személlyel, mint te, négyszemközti audienciát kaphassak? Valóban fáradságos eljárás lenne, a sikerre semmi garancia. Ha azonban látni akarsz engem, nézd meg, milyen könnyű találkoznom veled.”
Az Istenhez vezető út hosszú és nehéz lehet, számtalan akadállyal járva, mint például a gyakorlati büszkeség vagy akár a helytelen törekvések. Ezért ahelyett, hogy a Kegyelem Ösvénye szerint keresnénk Őt, jobb, ha meghívjuk Őt ide. Tegyétek lakóhelyeteket és odaadó szolgálatotokat olyan hívogatóvá, hogy Ő nem tud ellenállni annak, hogy eljöjjön és megadja nektek a jelenlétét.

Krsna el fog jönni
Mivel Krsnát ide kell hívni, akkor nincs szükség arra, hogy lemondjatok a világról. Egyszer, amikor Shri Vitthalnathji szannjászát akart venni, és lemondó szerzetes akart lenni, gyermeke, Krsna (Shri Navanita Priyaji), aki tudott a szándékáról, tájékoztatta az ácsárját, hogy ő is szannjászát fog venni, és gyermeke, Krsna összes ruháját narancssárgára festette.

Abban a pillanatban Shri Vitthalnathji lemondott a szannjásza gondolatáról. A Kegyelem Ösvényén a lemondás Krsna szeretetével és azzal fejlődik ki, hogy mindent felajánlunk Neki.

Shri Vallabhacharya oktatott: “Fókuszáld az elmédet Shri Krsnára a Brahmavada segítségével, azzal a tanítással, hogy minden Shri Krsna. Aki megalapozottan Shri Krsna ösvényén jár, az megszabadul a világtól. Ezért az embernek Őt kell szemlélnie, aki az öröm óceánjában van az atmájában (lelkében).”

Shri Krsna nirguna (transzcendentális, személytelen, tulajdonságok nélküli), mivel teljesen mentes minden anyagi tulajdonságtól, mégis saguna (immanens és megformált), mert tele van isteni tulajdonságokkal.

Napjainkban Shri Vallabhacharya tanításai és szellemisége az ő vonalán öröklődik, és az indiai diaszpórával együtt követői a világ minden táján élnek. Az ő Kegyelmi Ösvénye arra inspirál minket, hogy imádjuk Shri Krsnát, ahogyan azt a Shrimad Bhagavatam ábrázolja. Ott Shri Krishna többdimenziós aspektusa világosan megmutatkozik.

Amikor besétált Kamsa birkózó stadionjába, a szülei úgy tekintettek rá, mint a fiukra, míg a lelátón ülő nők a megtestesült Szeretetet látták benne. A jelenlévő jógik úgy figyelték Őt, mint az abszolút, makulátlan Brahmant, míg a tehénpásztor legények Krsnát barátjuknak látták. A birkózók csupán hatalmas ellenfélnek látták Őt, míg Kamsa király az isteni tehénbajtársat a megtestesült halálnak tekintette. Mindegyikük a Vele való kapcsolatuk révén vált felszabadulttá.

Shri Vallabhacharya leírja Krsna lila-jelenlétét: “Krsna a név és a forma sokféle megnyilvánulásában játszik, és ezek variációiból jelent meg a világ”. Shri Krsna kegyesen teljesíti bhaktái vágyait.”

A Krsna iránti odaadás gyakorlása átalakító hatású. Ahogy a Gangába ömlő csatornavíz Gangává válik, hasonlóképpen a Kegyelem Ösvényén, ha egyszer mindent felajánlunk, olyan lesz, mint Krsna – szabad a kötöttségektől.

Az odaadás folyamatában minden az Áldott Úrhoz vezet. Először is, felmerül a finom és áldott megértés, hogy Srí Krsna Brahman, és megérdemli a végső imádatot.

Aztán felmerül a Vele való különleges kapcsolat iránti vágy, amit a gyakorlás követ. Amikor Shri Krsna válaszol, a gyümölcsöt elérjük.

Shri Vallabhacharya kora az odaadó megújulás időszaka volt. Számos baráti találkozóról olvashatunk Shri Vallabhacharya és Shri Krishna Chaitanya között. Kettőjük mozgalma együtt söpört végig Észak- és Kelet-Indián Krsna nevével és formáival.

Amikor Shri Vallabhacharya 52 éves volt, Shri Krsna megkérte őt, hogy térjen vissza örök hajlékába. Az ácsárja visszavonult Banarászba. Néhány hét múlva odahívta fiait, hogy átadja nekik utolsó tanításait. Tanításait csendben a Gangesz homokos partján írta le: “Ha valaha is hátat fordítasz Shri Krsnának, ez a kali korszak felemészti a tested, elméd és tudatod.”

Ekkor megjelent az Úr Krsna, és áldását adta, hogy gondoskodik minden hűséges követőjéről. Shri Vallabhacharya belépett a Gangába, és a “Gopi Gítát”, a Gopik énekét énekelte.

Emberek ezreinek jelenlétében beleolvadt abba az isteni tűzbe, amelyből egykor megjelent. Testével belépett a lílába, és azzal a szerencsés üzenettel hagyott itt minket, hogy maradjunk az Áldott Úrral, és éljünk kegyesen a világban.

Sri Sri Vallabhacharya Goswami ki Jai !!!

Jai Sri Radhey

Jai Guru

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.